Elsőként a Szent Jupát Éttermet venném górcső alá.
Ez a méltán remek nevű és hírű étterem élt már meg jobb és rosszabb időket is, de szerintem majd mindenki ismeri, és járt már itt.
Egy kis visszatekintés: korábbi élmény, hogy annak idején, még a 90-es évek végén édesapám javaslatára, aki ódákat zengett a helyről, vittem el ide egy ismerősömet, de akkor nekem nagy csalódás volt. Már nem emlékszem pontosan mit is rendeltem, talán valami marha steak félét, de erősen az emlékezetembe vésődőtt, hogy bár szép hatalmas tányéron, első látásra hatalmas adagot kapok, ez leginkább csak a köretre volt igaz, a hús valahogy elveszett az egészben.
Most vasárnap még egy esélyt adva betértünk ide a kedvesemmel. Viszonylag sokan voltak, de találtunk magunknak egy remek kis helyet, majd a pincér udvariasan odakísért minket. Megkaptuk az étlapokat, majd elbattyogott. Azért egy italt rendeltem volna, de öt perc múlva már ott is állt az emberünk: a kedvesem ivott egy teát, én pedig egy korsó sört, és a viszonylag húzos feles árakat áttekintve a 900 forintos Jager helyett inkább az olcsóbb cabinet brandyt választottam. A korsó sör 450-ért szerintem teljesen rendben van.
Nem szoktunk előételezni, levesezni, kivéve amikor igen, de most rögtön a főételre tértünk rá, később kiderült, hogy ez helyes döntés volt, ugyanis baromi nagy adagot kaptunk mind a ketten. Én egy hátszinből készült rostélyost kértem pirított gombával, és vegyes körettel, a kedvesem pedig pulykamell roston kapros, tejszínes kukoricával,
burgonyakrokettel, a rízst elhagytuk.
A marhahús kitűnő volt, a gombán tisztán látszott és érződött, hogy friss, kitűnő ize volt, és bár a rízs egyszerű étel, láttam én már elrontani, de itt nem ez történt. A steak burgonya is bőséges volt, úgyhogy a fatálon felszolgált étek több volt mint elég, de megbírkoztam vele. Nem úgy mint a kedvesem, aki csak a felét bírta megenni, ezért hát becsomagoltattuk és elhoztuk. Még ott is megkostóltam, de másnap ettem meg, és bár melegítettem, még így is finom volt. Külön jópont, hogy nem számoltak fel semmit a csomagolásért.
Az ár / érték arány a tizes skálán nálam egy erős hetes, mert az összképet kicsit nekem rontotta a felszólgálók fásultsága.
Tény, semmi rosszat nem mondhatok róluk, korrektek voltak végig, mindent úgy csináltak, ahogyan azt kellett, csak jobban örültem volna, ha egy kicsit kedvesebbek, vidámabbak, bár gondolom egész hét után vasárnap este...
Összességében tehát csak ajánlani tudom mindenkinek a Szen Jupát Éttermet.
Jó étvágyat!
És végül akkor a menü:
hátszinből készült rostélyost kértem pirított gombával, és vegyes körettel: 1895.-
pulykamell roston kapros, tejszínes kukoricával, burgonyakrokettel, a rízzsel: 1990.-
egy korsó dreher: 450.-
cabinet brandy: 600.-
tea: nem emlékszem :)
Ps: beszélgettem ismerőseimmel, akik jártak már itt, ők is azt mondták, hogy a St. Jupát hol jó, hol rossz, biztosan a szakácson múlik. Most jó.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.